Kylie Scott: LEAD-Szóló

Sorozat: Stage Dive #3
Fülszöveg:
Megszelídítheti a szerelem a rock n’ roll leghírhedtebb fenegyerekét? 
A Stage Dive énekese, Jimmy Ferris megszokta, hogy azonnal megkap mindent, amit csak akar – egész eddigi élete a vad bulizásról és könnyű csajokról szólt. Végül azonban túltolja a rock n’ rollt, és az elvonón találja magát, utána pedig megkapja személyi asszisztensnek Lenát, akinek egyik legfontosabb feladata megakadályozni, hogy visszaessen. 

Lena nem hajlandó elviselni szexis főnöke allűrjeit, és annak ellenére, hogy az első pillanattól kezdve szinte izzik körülöttük a levegő, elhatározza, hogy a kapcsolatukat szigorúan szakmai alapon tartja. Jimmy azonban túlságosan messze megy, és a fenegyerek hirtelen rádöbben, hogy nagyon könnyen elveszítheti a legjobb dolgot, ami az életében valaha történt. Vajon meg tudja győzni makacs asszisztensét, hogy vállalják a kockázatot, és hagyja, hogy a szíve vezesse?

Véleményem:
Jimmy Ferris... azt kell mondjam, nem lopta be magát a szívembe. Jó könyv volt, olvastatta magát, de valami hiányzott nekem belőle. Sok minden nem történt a könyvben, és ez sokszor idegesített.
Viszont Lenát nagyon bírtam! Humoros és szarkasztikus volt, színt vitt ebbe a történetbe! Nem egy cicababa, és látja a "hibáit". Lehet olykor túloz is, nagy fenék, karfiolos comb, pocak stb. De ettől hétköznapi, valóságos a karaktere. Ettől különleges a könyv, mert a nagy rock sztár nem egy cicababával, szépséges szőkeséggel kezd. Viszont nagyon lassan indul be a történet. annyira nem is éreztem, hogy izzik köztük a levegő, Jimmy annyi falat emelt maga köré. Néha nagyon jó lett volna az ő gondolatait is olvasni.  Talán a kettős nézőpontot hiányoltam végig.
Ami zavart az az, hogy a kettejük párbeszédeiből kiindulva néha úgy éreztem, mintha nem huszonévesek lennének, hanem tinik. Főleg amikor közeledtek egymáshoz. Értem én, hogy Jimmynek nehéz gyerekkora/tínédzserkora volt, és értem én a lelki problémáit, és ezért ilyen zárkózott, távolságtartó. Úgy éreztem, hogy itt az irányító szerep a kapcsolatban Lénáé volt. Ami nem gáz, mert szeretem a talpraesett női főszereplőket, de a rock and roll leghírhedtebb fenegyerekétől nem ezt vártam. És őszintén szólva a végén, mikor Jimmy "szerelmet vallott" , azt sem éreztem valóságosnak. 
Amit szerettem a könyvben az egyértelműen Léna karaktere, és a sokszor humoros, vicces sztori. Lehet nem pont ilyen olvasmányra számítottam a fülszöveg és az előző könyvek alapján, ezért nem tudok rá 5*-ot adni. Azt hittem, hogy drámásabb lesz, többet olvashatunk Jimmy múltjáról. Érdekelt volna részletesebben egy egy jelenet a fiatalkorából, és az önpusztító korából is. De ehelyett egy könnyedebb, sokszor vicces kis történetet kaptunk.  
Nekem a második könyv, Mal története jobban tetszett, de hozzáteszem, hogy alapvetően ezzel sem volt baj. Továbbra is Mal a szívem csücske 💓😜

My Review:
Jimmy Ferris... I have to tell you, I didn't fall in love with him. The book was good, I finished it quickly, but something was missing. Sometimes that bothered me that there wasn't a lot of  happening, a lot of plot.
I liked Lena a lot. She was funny and sarcastic, she brought colour into the story.  She wasn't a barbie girl and she saw her imperfections, sometimes she overacted it (about her big ass, thighs..), But she was real because of this. And the story unique because of this: the famous rock star didn't fall in love with a beautiful blond. And I liked it. But the story started so slowly, and I didn't really feel that they had chemistry, that they attracted each other, because Jimmy was so distant. I'd love to read about his thoughts, his feelings. Maybe I was missing the dual POVs.
I didn't really liked that from thier conversations I felt that they weren't adults, or in their twenties, but it felt like they were teenagers. Especially when they were getting closer to each other. I understood that Jimmy had a hard childhood, he had a hard life when he was teenager, and I understood his psychical problems, and I knew that he was distant and cold because of this. I felt that the dominant/directive in their relationship was Lena. This wasn't my problem, because I liked adroit female characters, but this wasn't what I expected from the rock&roll's daredevil. And honestly when Jimmy told Lena that he loved her, I didn't feel it real/honest.
What I really liked about the story that was Lena's character, and the funny scenes.
I thought that this book would be more dramatic, that we could read more about Jimmy's childhood and self-destuctive life. But we get a funnier, lighter story.
I liked the second book more, but this book was good too. Mal is still my favorite Stage Dive member! 💓😜

0 Megjegyzések