K. Bromberg: Sweet Ache

Sorozat: Driven 6

Fülszöveg:

Hawkin Play, the bad boy rock star with a good guy heart, has lived a lifetime of cleaning up after his twin brother’s mistakes. Hunter’s most recent screw-up could land Hawke in jail and risk the band’s future. Hawke agrees to guest lecture at a local college to stay in the judge’s good graces—and a bet with his bandmate to seduce his sexy teaching assistant is icing on the cake.

Quinlan Westin is harder to bed than Hawke imagined. She knows his type and is determined to avoid the rocker at all costs—even if their attraction runs deeper than simple lust.

Just as Hawke might finally be winning over the girl, his brother has other plans. When Hunter realizes his twin finally has a weakness, he’ll stop at nothing to take advantage…

Véleményem:

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége. Bevallom őszintén az első 50 oldal alatt megkérdőjeleztem, hogy tetszeni fog e. Miért is? Mert másról sem szólt, csak hogy Qiunlan mennyire akar szexelni, milyen régen volt már eget rengető orgazmusa, és hogy mennyire szeretne henteregni Hawkinnal az ágyban (vagy bárhol máshol).

De aztán beindult a történet. Abszolút kedvenc szereplő lett Hawkin. Tipikus rocker srác, aki csajozik, bulizik, piál, és eddig még soha nem köteleződött el, soha nem engedte meg magának, hogy szerelmes legyen a múltja, gyerekkora miatt. Igen, megint egy gyermekkori trauma, sérült lélek... De tetszett! Tetszik, ahogy megnyílik Quinlan előtt, ahogy kifejezi magát a zenében. Karaktere sokat fejlődött a könyv eleje és vége között. Tetszik, hogy az ő szemszögét is megismerhetjük, azt hogyan esett szerelembe. Nagyon közel állnak hozzá a Banda-társak, családnak tekinti őket. Vince is nagyon szimpatikus, mert mindig Hawkin mellett áll, támogatja, és megmondja neki őszintén a véleményét. Hawkin számára nagyon fontos a család, édesanyja, akit mindenkinél jobban szeret a körülmények ellenére is, és testvére, akiért mindent megtesz, hogy segítsen neki problémái megoldásában.

Quinlan nem a legszimpatikusabb szereplő, pont azért amit az elején leírtam. Először eléggé csak a szexre koncentrált. Mondjuk az jó volt, hogy nem az a kis naív, szende csaj volt, aki általában az ilyen rocker srácokról szóló könyvekben megjelenik. Rámenős volt, és ez üdítő újdonság volt. És aztán tetszett, ahogy Hawkinnal bánt, ahogy támogatta, segítette.

Hunter, az ikertestvér, Hawkin sokmindent megtesz azért, hogy ne kerüljön bajba, és segítene neki kilábalni a problémákból, segítene neki nehogy még mélyebbre csússzon. És ő ezt hogy hálálja meg? Sehogy, inkább támadja Hawkint, keresztbe akar neki mindig tenni. Nem szimpatikus szereplő, de azt ne feledjük el, hogy ő is traumán ment keresztül gyerekkorában, csak ő nem úgy dolgozta fel mint testvére. Hawkin a zenébe menekült, na meg az egyéjszakás kalandokba, ahogy ez lenni szokott, Hunter pedig a drogokhoz fordult. Mondhatjuk, hogy nem értjük Hawkin miért szenvedett ennyit a testvérével, de az az igazság, hogy mi sem engednénk, szállnánk szembe egykönnyen a testvérünkkel, hanem segíteni akarnánk neki.

Összességében azt kell mondjam tetszett a történet, gondolkodtam rajta hogyan értékeljem, mert tényleg jó kis erotikus-romantikus történet, és bár Quinlan nem volt a szívem csücske, de Hawkin kedvenc lett! Angliából vettem meg a könyvet, értem én, hogy a brit borítót hasonló stílusban akarták megcsinálni, mint a sorozat többi részének borítóját, de nem értem hogy kerül ez a csaj a borítóra (borítón barna csaj van, Quinlan szőke...) na mindegy.

Tetszenek az olyan könyvek, ahol más könyvek szereplői is megjelennek. Sok rocksztáros könyvet olvastam, így egyből ismerős volt a D-Bags, The Mighty Storm, Black Falcon, még azt hiszem volt egy együttes, de szerintem arról még nem olvastam (vagy nem hagyott maradandó élményt), de ez a három kedvenc volt korábban is! :)

Értékelés:

Idézet:

“Well, sometimes, right in the middle of everyday life, love gives you a fairy tale when you least expect it.”

"It's better to miss someone quietly than to let them know and get no response, because that lack of response? That's the one that kills you."

“When all is said and done, we regret only the chances we didn’t take, not the ones we did and failed at.”

“When you stop chasing all the wrong things, you give the right things a chance to catch you.”

“Because falling in love is like the rain. You can’t always predict it and when you do it might never appear, but you can always see the signs of it before it falls.”

“Sometimes the strongest people are the ones who love beyond all faults, only truly grieve behind closed doors, and fight battles that nobody knows about.”

“Trust is kind of like a piece of paper. Once you wad it up, tear it, mark it . . . sure you can fix it, flatten it out, tape it together, do what-the-fuck-ever to it, but it will never be perfect again. . . . So the question you need to ask yourself is can you live with the marks on the paper? Can you move forward knowing it’s imperfect from here on out?”

“Hurting is feeling, and feeling is living, and isn’t it good to be alive?”

“Every woman is beautiful in some way or another, it just takes the right man to see it in them.”

“This is the next lyric of my life’s song. You’re the bridge, the chorus, the final chord. This heart,” he says, eyes softening and smile widening, “brought you to me. Was the catalyst that forced me to see so many things I probably otherwise wouldn’t have. This heart represents you, represents me, and is my promise to you that I’m going to make it count.”