Fülszöveg:
I had always been the invisible art student in high school.
Passed by. Glossed over. Unnoticed.
Now I was Aria Watson… that girl.
After one bad decision, and being labeled a slut, I was no longer unseen. I was the whore. The ignoramus. The tramp.
I would never be invisible again.
Particularly to Levi Myers. He was the odd boy with the beautiful soul who accepted and understood the broken girl inside me.
Falling in love wasn’t the plan. But how could I resist his promises of hope? Of forgiveness? Of a future I had stopped dreaming of?
We were shattered. We were scarred. We were something strange and beautiful.
We were two lost souls holding on to the only thing that could keep us together.
Each other.
Véleményem:
Nem is tudom, hogy értékeljem a könyvet. Nem erre számítottam... Mire is számítottam? Két problémával küzdő szerelmi történetére, egymásra találására. Ez meg is volt, de ennél több a könyv. Számomra ez inkább a családról szól, a megbocsátásról, újabb esélyről, szeretetről, barátságról.
Aria, eddig az a lány volt a suliban, akit senki se vett észre, ő volt a csendes művész, egyik klikkhez sem tartozott. Legjobb barátja Simon, aki szintén elég furcsa srác, összeillenek, jó barátja Arianak, mellette van, amikor nehéz helyzetbe kerül, és suli ellene fordul. Ő lett a kurva, aki lefeküdt valakivel a nyár folyamán és terhes maradt. Sokat bántják a suliban, de ő állja a sarat. Tisztelem döntése miatt, nem lehet egyszerű 16 évesen olyan komoly döntéseket hozni, mint amiket ő hozott. Reálisan látja a helyzetét, nem nyavalyog folyamatosan. Szembenéz sorsával. Sokat változik a történet során, erre ő is rájön:
"Maybe it’s okay to no longer be the person we thought we were meant to be. Maybe it’s okay to just be who we are now and accept that."
Levi, akit eddig beteg édesanyja otthon tanított, erre az évre az apjához költözik, akivel 11 éves kora óta nem igazán tartja a kapcsolatot. Célja ezzel az évvel, hogy eltávolodjon egy kicsit az otthoni problémáktól, anyja betegségétől és kiderítse mi történt közte és apja között, miért távolodtak el egymástól. Ahogy elkezdődik apjánál az élete rájön, hogy apja nem akarja, hogy ott legyen, aztán kiderül apja nagy titka. Levi elmenekült otthonról, anyja problémáitól és most apjai problémáival szembesül. Nehéz helyzetben van. Szimpatikus karakter, egy igazi oximoron. :)
A két fiatal egymásra talál, először barátok lesznek, majd szépen lassan egymásba szeretnek, egymás támaszai lesznek. Aria a festő, Levi a zenész (hegedűn játszik). De nem csak erről szól a könyv. Megtudhatjuk mi történt Levi apjával, miért olyan amilyen. Láthatjuk, hogy senki sem tökéletes, mindenki követ el hibákat, de ez azért van emberek vagyunk. Azt is láthatjuk, hogy Aria családja hogyan reagált lányuk helyzetére, teljesen megértem őket. El tudom képzelni, hogy az én családom hogyan reagált volna, ha 16 évesen teherbe esem, szerintem ugyanígy.
“As parents we make choices. We make the hard choices that we never want to. We give things up when it’s the hardest thing in the world. We allow our kids to hate us if it means they’ll have a better life. We sacrifice every single day.”
“Sometimes it was so easy to forget that adults were just kids in bigger bodies, and their hearts broke just like ours.”
Az írónő nagyon szépen ír, tetszik a stílusa. Ebben a könyvben különösen tetszett, ahogy elmerült a művészetben, főleg a festészetben (ami bár hozzám nem áll közel, de tetszett, ahogy a különböző festők megjelennek a történetben). Szóval szép történet volt, megkönnyeztem néhány helyen. Mégis azt kell mondjam, hogy nálam nem érte el az írónő Loving Mr. Daniels című könyvének szintjét. Az a könyv abszolút befutó lett!
Viszont ami nagyon-nagyon tetszik, az a borító! Teljesen passzol a szereplőkhöz, így képzelem el őket én is.
Értékelés: 
Idézetek:
"Dwell on the beauty of life. Watch the stars, and see yourself running with them." ~Marcus Aurelius
"I want you to know that this thing between us, it's powerful. There's no word to express this new found connettion we have, Aria. It's like dividing by zero... you can't define it."
“That’s the thing about lives. We’re all so tangled up with one another, but at the same time, we’re very much alone.”
“A person who never truly lost themselves could never truly find themselves, either.”
“Sometimes it was so easy to forget that adults were just kids in bigger bodies, and their hearts broke just like ours.”
"Maybe it’s okay to no longer be the person we thought we were meant to be. Maybe it’s okay to just be who we are now and accept that."
“That’s the thing about the future, and the past even. They don’t exist in this moment. We only have the here and now. If we focus too much on the past or too heavily on the future, we miss out on our present desires, the things we want right now.”
“The world was often ugly and painful, filled with hate, sadness, and despair. But Aria? She made sense in a senseless world. She was the rainbow to my everlasting thunderstorms.”
“Love openly,” my heart whispered. “Love unconditionally,” my heart begged. “Love the struggles,” my heart taught. “Love in the moment.”
“Maybe it wasn’t about fixing the broken hearts. Maybe it was about loving the broken pieces the way they were. Maybe when someone you loved was hurting, all they needed was someone to hold their pinkie as a reminder that they weren’t alone..”
"Levi Myers taught me three important things about life: Sometimes pinkie holding was the best kind of holding. Sometimes forehead kisses were the best kind of kisses. And sometimes temporary love was the best kind of love."
Levi hegedűn játszik, ez eddig elég távolt állt tőlem. Eddig! Barandoltam a youtube-on és mit találtam? Egy srácot, név szerint Robert Mendozát, aki irtó jól játszik hegedűn:
0 Megjegyzések